Méhviasz

A természetben található gyógyhatású szerek közül a méhviaszban található a legtöbb tartósító vegyület, melyek hatása az idő múlásával sem csökken.
A méhviasz kb. 85%-ban keveréke a cerotinsavnak és myricinnek, amely hasonló a zsírokhoz, de nem tartalmaz glicerint.

A méheknek 1 kg viasz termeléséhez 3 és fél kg mézre van szükségük.

Lényeges, hogy a viasz más anyagokon kívül tartalmazza az úgynevezett szétágazó szénhidrogéneket, amelyek nem metabolizáltak rendes enzimek által és ezért védik a viaszt a mikroszervezetek által okozott bomlástól.

A méhviasz az évszázados tapasztalatok alapján a legismertebb és legnemesebb állati eredetű viasz, melyből a legkiválóbb természetes kozmetikumok és környezetbarát felületkezelő anyagok készíthetők házilagos körülmények között.

A tiszta méhviasz csak melegítve (+60°C-on) használható fel, a hozzáadott olaj mennyiségével szabályozhatjuk az anyag képlékenységét. A végtermék állagát, tulajdonságait nagymértékben befolyásolja a felhasznált anyagok keverési aránya.

Felhasználása
• kozmetikumok és gyógyszerek előállítására. (Egy német tanulmány szerint az előírásoknak megfelelően alkalmazott méhviaszt tartalmazó kozmetikumok hatásosabbak a bőrápolásban, mint a hasonló, petróleum alapú készítmények)
• fülgyertya és testgyertya készítésére
• viaszanyag nagyon rugalmas és tökéletes vízlepergető hatással rendelkezik.
Ennek köszönhetően jól alkalmazható természetes építő- és dekorációs anyagok (fa, parafa, máz nélküli kerámia stb.) nedvesség és szennyeződés elleni védelmére
• fényesítő anyagként (cipő és bútorápolókban)
• gyertyakészítésre: a méhviaszból készült gyertyák különböznek a paraffinból készült gyertyáktól. A méhviasz miatt a lángnak melegebb, sárgásabb színe van. A méhviasz gyertya lángjának színét a méhviasz betakarításának időpontja is befolyásolhatja, az egyházakban fontos szerepet kap a liturgiák során, ugyanis a méhviaszból, készült gyertya nem csöpög, valamint szemmel alig látható füstöt bocsát ki. modellező viaszként
• Élelmiszerek esetén általában fehér színű méhviaszt alkalmaznak, melyet erős napfénnyel, vagy hidrogén-peroxiddal érnek el, de előfordulhat sárga színű méhviasz is. Elsősorban védőburokként és fényesítő anyagként alkalmazzák, de íz anyagként (méz ízű) is használható. Számos sajt felületét méhviasszal vonják be, ugyanis így az jóval tovább eltartható, és a sajtnak különleges ízt kölcsönöz. Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva. Nincs ismert mellékhatása

Volt idő amikor a méhviaszt többre értékelték, mint a mézet. A gyógyító tulajdonságait jól ismerték már az ókorban is. A legújabb orvosi kutatások megerősítik az ősök tudását, de azt is jelzik, hogy a méhviasz lehetőségei az emberi egészség megerősítésénél és védelménél még egyáltalán nincsenek kimerítve. Az őseink megfigyelték, hogy különösen a beteg bőr gyógyításánál nagyon jótékony a hatása. Ezért gyógynövényekkel és különböző zsírokkal keverték a viaszt.
Így pl.:
az égési sebekre: lenolajkeveréket használtak, amelybe kis darab viaszt és egy csipet sáfrányt főztek.
A leforrázott bőrre: borogatást tettek faggyúból, vajból, lenolajból és viaszból.
A sebek vérzésének megállítására: kenőcsöt használtak, amely méhviaszból és jegenyefenyő gyantájából készült, egyforma arányban elkeverve.
Általános kenőcs az égési sebre, kelésekre és vágott sebekre: 50 g méhviaszt főztek 50 g sózatlan sertészsírral együtt. Kihűlés után a keverékbe alaposan belekevertek 50 g mézet.


Egy kis történelem

• Régebben bajuszviaszként is használták.
• Az első fonográfok rögzítő hengere is ebből készült.
• Az ókorban a méhviasz segítségével készítettek sorozatban szobrokat és ékszereket. A méhviaszt az öntősablon előállítása során alkalmazták. A folyamat során elkészítették a szobrot, vagy az ékszert méhviaszból, azt beborították valamiféle erős, tűzálló anyaggal pl.vakolattal), majd ezt követően kiolvasztották belőle a viaszt. A folyamat eredménye egy tűzálló öntőforma.
• A rómaiak üzenetküldésre is használták. Két falapot zsanérral egymáshoz erősítettek, majd belső felületüket bevonták viasszal, és erre írták az üzeneteket. Az üzenet elolvasása után a tábla felületét egyszerű volt letörölni, és a választ ráírni.
• Az ősember is alkalmazta, például a lascaux-i barlangban is megtalálták a méhviasz nyomait. Az egyiptomiak hajóépítés során, szigetelőanyagként alkalmazták.
• A rómaiak falak vízállóvá tételére használták, ezért számos néptől méhviasz formájában szedték be az adót.
• A középkorban annyira értékes anyagnak számított, hogy elfogadott fizetőeszköz volt.
• Évszázadokon keresztül a lőfegyverek töltényének előállításakor is alkalmazták, mert jól szigetelte a puskaport, valamint a méhviasszal síkosított golyó nagyobb sebességgel hagyta el a lőfegyver csövét.